Blog
Kínai teatörténelem
Tea. Mi jut eszünkbe, amikor ezt a szót halljuk? Egy gőzölgő csésze fekete tea? Egy frissítő, könnyed zöld tea? Gondolunk-e arra, hogy honnan is származik a tea, hogyan vált a mindennapok italává?
Sokan, ha a teához országot kell párosítani, Angliát említik. A Brit birodalom egyik építőkockája valóban a teakereskedelem volt és rajtuk (és a nagy rivális kereskedőnemzet, a hollandokon keresztül) ismerte meg a világ nagy része a teát, a teakultúrát. Az angol (vagy brit) teahagyományok a mai napig az egyik meghatározó befolyása a tea világának. Na de honnan vették az angolok a teakultúrát?
A teáról szóló első történelmi, írásos feljegyzések időszámítás előtt 2000 körülről származnak, Kínából. Ekkor még főleg orvosságként, természetes gyógymódként tekintettek rá. A Han birodalom idején (i.e 206-i.sz.220) már élvezeti cikként is itták a teát, megalapozva az ital máig tartó népszerűségét. A tea gyakran pénzhelyettesítő termék volt, az adó egy részét is teában kellett lerónia az adózóknak.
A teaivási láz egyik csúcspontját a Tang dinasztia korszakában érte el Kína, ekkor terjedt el a környező országokban a teaivás szokása, sőt a karavánok révén az arab és perzsa földeken is megismerték, megkedvelték a teát. Azt követő dinasztiák korszakában a tea töretlenül a kultúra része maradt, a teafőzési és ivási szokások folyamatos változása, fejlődése mellett.
A következő nagy változást az angolok és hollandok megjelenése jelentette. Az angolok megismerték és megszerették a teát. Az évek során olyan mértékűvé vált a teaimport, hogy az az angol gazdaság stabiltását is veszélyeztette, mivel az önellátó kínaiak nem kereskedtek más termékkel, nem fogadtak el semmit, csak ezüstöt és aranyat a teáért. Ezt ellentételezendő, elindult a teátörténelem egyik kevésbé dicsőséges korszaka: az ópiumcsempészet. A hollandok, majd az angolok, a császári tiltások ellenére ópiumot csempésztek be Kínába, hogy az abból származó pénzt fordítsák teavásárlásra. Az ebből kirobbanó háborút a kínaiak elvesztették, az ópium még sokáig áramlott Kínába.
A kínai teázási ceremónia
A teázási ceremónia leglényegesebb lépése a megfelelő tea, a víz, felszerelések kiválasztása, és persze időt is kell szánni a legjobb tea elkészítésére és elfogyasztására. Nagy hangsúlyt fektetnek a külcsínre is: fontos, miben tálalják az elkészült italt. Már a Song-korszakban is divatosak voltak a teaházak, csakúgy mint a teaboltok, ahol sok tealevelet tároltak, és a legjobb minőségű teát készítették el a vendégeknek.
A kínai teaceremónia azért ilyen népszerű, mert már a kezdetekben részletesen leírtak minden lépést, hogyan is készül el a legfinomabb tea. Csu Hszi, aki egy filozófus volt, kezdte el rituálisan fogyasztani a teát. A Tang dinasztia idején Lu Yu írta le a tea eredetét, előállítását, ő határozta meg a megfelelő felszereléseket is, és a tea megfelelő elkészítését is ő jegyezte le. Ezek a feljegyzések tették lehetővé, hogy a ceremónia lépései elterjedjenek a Kínában és a tengerentúlon is. A kínai teaházak tovább fejlődtek, és azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek: több mint 25 ezer teaház található az országban, amelyek 2,5 millió embernek biztosítanak munkát.
Nem kétség hát, hogy a kínaiak törődéssel, figyelemmel és szerettel fogyasztják a mai napig a teákat, amelyeknek ilyen nagy múltja van az ázsiai országban.