Blog

Tea reggel… délben… és este is! - Az angol teakultúra történelme

Tea reggel… délben… és este is! - Az angol teakultúra történelme

Sokan mondják magukról, hogy szeretik a teát, de ez különösen igaz a britekre, és büszkén is vállalják ezt. És ez nemcsak egy átlagos sztereotípia - egy átlag brit állampolgár közel két kilogramm (szálas) teát fogyaszt évente! És ha belegondolunk, hogy nem is mindannyian isznak teát (néhány felnőtt és gyerekek), akkor az eredmény még ennél is magasabb lehet, ami azért igencsak lenyűgöző, nem?

Ezt az általánosítást egyáltalán nem veszik magukra a britek, hiszen, akik nem is fogyasztják olyan nagy rajongással ezt az italt, azok is szívesen használnak teához köthető szófordulatokat, kifejezéseket, hogy elmondják véleményüket. Ilyen például az “as English as a cup of tea”, ami annyit jelent, …. Valamint szívesen használják a “just my cup of tea” és a “not my cup of tea” kifejezéseket is, amelyek annyit jelentenek, hogy tetszik nekik valami (az első esetben), vagy éppen ellenkezőleg (második esetben).

Ugyanakkor érdekes, hogy pont abban az országban, ahol ilyen sok teát fogyasztanak évente, nem termesztik a növényeket.

A tea történelme az Egyesült Királyságban

A tea nagy mennyiségben csak az 1600-as évek elején érkezett meg Angliába. Holland és portugál kereskedők hajókon szállították a teát Kínából és más ázsiai országokból, és ez a tevékenység 1610 körül vált rendszeressé.

A tea 1657 körül vált igazán népszerű árucikké, amikor is a londoni kávéházak felvették kínálatukba, és gyógyszerként árusították. Úgy gondolták, hogy többféle betegség kezelésére is alkalmas lehet a tea: fáradtság ellen, termékenységi problémákra, gyenge immunrendszerre és egyéb betegségekre javasolták a teák fogyasztását, ami igencsak drága volt ebben a korban. Az 1600-as évek közepéig egy kilogram tea 22 fontba került, ami a mai világban 2000 font lenne. Ugye nem is szükséges mondanunk, hogy egy átlagos britnek nem volt 4000 fontnyi bevétele akkoriban. A közemberek és cselédek szerencsések voltak, ha 50 fontot hazavihettek évente, tehát ebből is nagyon jól látszik, hogy a tea igencsak exkluzív termék volt akkoriban és érthető, miért őrizték hét lakat alatt.

Ennek ellenére a tea majdnem minden londoni utcában megtalálható volt 1659-es évekre. Bragança Katalin angol királyné, II. Károly felesége divatossá tette a teát a királyi udvarban is 1662-ben, és még népszerűbbé vált ez az ital. A 18. század közepére Canton (egy kínai város) közel 7 millió tonnányi teát exportált Európába évente - és ennek fele brit hajókon érkezett.

Természetesen a királynak nem kellett sok idő, hogy belássa, milyen gyorsan növekszik a tea népszerűsége, és egyre többen használják ezt az árut arra, hogy meggazdagodjanak. A 18. századra a teára 119%-os adót vetettek ki. Ez a súlyos adóztatás tömeges csempészethez vezetett, de ezen kívül a tea minősége is silányabb lett, néha pedig egyenesen hamisították is a behozott teát! A már felhasznált tealeveleket kiszárították és új, friss levelekkel keverték össze, és néha édesgyökérrel, kakukkfűvel és fűzfával vegyítették a tealeveleket, hogy növeljék súlyt. A csempészetet sikerült megszüntetni 1784 után, amikor a tea adóját lecsökkentették 12,5%-ra, de a hamisítás továbbra is komoly gondokat okozott, amíg 1875-ben illegálissá tették.

Tea = étkezés?

A briteknél a “tea” szócska jelenhet étkezést is. A délutáni tea fogalma Anna Russel nevéhez fűződik, a 7. bedfordi hercegnéhez, aki a 19. század elején élt. Ebben az időben a tehetősebbek és a kereskedők általában este 8 óra körül vacsoráztak. Természetesen ebédtől számítva nehéz bárminemű étel nélkül kibírni 7-8 órát is, így a délutáni tea igencsak népszerű volt, amikor nemcsak italt fogyasztottak, hanem ettek is, hogy bírják energiával vacsoráig.

És milyen teákat fogyasztanak?

A legelterjedtebb a fekete tea, az English Breakfast teától kezdve az Earl Grey-en át a füstös Lapsan Souchong-ig - ezek mind egy növényről, a Camellia Sinensis-ről származnak, de máshogy dolgozzák fel. A fekete tea, legyen az az English Tea Shop-tól, Alveus-tól, Pukka Herbs-től, egy sötétebb főzetet eredményez, mert a tealeveleket hagyták, hogy oxidálódjanak szárítás előtt. Éppen ezért szokás tejjel is kínálni, habár feketén vagy egy kis citrommal is gyakran fogyasztják.

A britek szívesen fogyasztanak zöld teát is, amit kevesebb ideig hagynak oxidálódni, így sokkal lágyabb íz lesz az eredmény, amit Te is tapasztalhatsz ízesítetlen zöld teáinkon - legyen az szálas vagy éppen filteres. Nem utolsó sorban pedig híresen egészséges a zöld tea, ezért is olyan kelendő ez a teatípus. 

A kevésbé ismert fehér tea is elérhető náluk - ezt zsenge levelekből állítják elő és szárítják. Érdekesség, hogy a fehér tealeveleket egyáltalán nem dolgozzák fel. A fehér tea édes ízvilágát Te is felfedezheted.

Mi a helyzet ma a teával az Egyesült Királyságban?

A tea még mindig fontos része a britek napjának, de sajnos csökkenő tendenciát mutat népszerűsége. A megvásárolt tea száma több, mint 10%-kal csökkent 2002-ben, és ezt azóta sem sikerült megállítani és növelni. Tea eladások 6%-kal visszaestek 2014-ben, és a legtöbb étterem jelentése szerint kétszer annyi kávét adnak el, mint teát. Több mint 1 billió fontot költöttek kávéra a legnépszerűbb londoni boltokban 2013-ban - ez kétszer több, mint amennyit teára költöttek a britek.

De mégis… mi úgy gondoljuk, hogy a tea ideje nem járt le, és újra egyre népszerűbb lesz! Te kérsz egy csésze teát?