Hogyan alakult ki a teafilter vagy teazacskó?
Hosszú utat járt be a teapiac, míg a kimérve árult tealevelektől eljutott a mai márkázott, filteres teákig. Az ötlet már a kínai Tang-dinasztia idején felvetődött: hogyan lehet két papírlap segítségével úgy teát főzni, hogy utána ne kelljen leszűrni az italt.
Mint szinte mindennek az italok világában, a filteres teának az életében is találkozunk egy-két homályos ponttal. Különböző írott és íratlan források más-más embereket titulálnak feltalálóként, de természetesen az időpontok és a helyszínek tekintetében is megoszlanak a vélemények.
Roberta C. Lawsonnak és Mary Molarennek elege lett abból, hogy a teát csak nagy mennyiségben tudják elkészíteni, ezért feltaláltak egy teafű tartót (Tea-Leaf Holder) amely szinte egy az egyben megegyezett a mai teafilterekkel. A szabadalmat 1903. március 24.-én jegyezték be, de sajnos a két háziasszony nem tudta kihasználni a remek ötletet, így végül nem ők aratták le a babérokat, és nem sikerült piacra vezetni a terméküket.
Egyesek szerint az 1904-es St. Louis-i világkiállításon Richard Belchynden a jeges tea "feltalálója" a megalkotója a filteres teának. Richard Belchynden termékmintáknak nevezett teacsomagokat készített és kicsiny zacskókba kínálta, mondván csak a forró vízbe kell helyezni, és három perc várakozás után már fogyasztható is az ital.
A 20. század elején Amerikában és Európában a teaimportőrök és beavatott ínyencek türelmetlenül várták a kikötőkbe befutó legfrissebb indiai és kínai szállítmányokat. A hozzáértő közönség imádta a különleges frissítőket.
1908-ban a Thomas Sullivan New York-i teakereskedőnek az a remek ötlete támadt, hogy a teakeveréket előre kiporciózva kellene csomagolni és árulni. Thomas Sullivan a csomagoláshoz pici selyemzacskókat használt, amelyekbe egy-egy adagnyi teára való teafű jutott. A vásárlóknak tetszett az előkelő csomagolás. Thomas Sullivan apró selyemzsákokban küldte ki a teamintákat vásárlóinak, hogy ezzel pörgesse fel forgalmát. A vásárlók a csomagolást félreértelmezték, és filterként kezdték el használni a kis tasakokat. Néhány megtévedt kuncsaft a kis zacskót egyszerűen bedobta a forró vízbe és azt tapasztalta, hogy a tea remekül kiázott, miközben nem kellett szűrőt mosogatni. Thomas Sullivan-t azonnal elárasztották a megrendelések, vevői kifejezetten igényt tartottak a praktikus kiszerelésre. A félreértésben az is szerepet játszott, hogy a teatojások is ebben az időben kezdtek el terjedni. Thomas Sullivan vásárlói egyszerűen a selyemzacskókat dobták a forró vízbe ahelyett, hogy a teát átöntötték volna a tojásba. Hamar rájöttek arra is, hogy a kis zacskókba porciózott tea pont annyi, amennyi egy csészényi teához kell, ráadásul rendkívül praktikus is, hiszen nem kell a leveleket kitakarítani se a kannából, se a csészéből, se a tojásból. A kis selyemzacskók nagyon hamar elterjedtek, népszerűvé váltak.
Az 1920-as évek elején Sir Lipton kézzel kötözött gézcsomagokban értékesítette a teát a szállodák és az éttermek számára. 1929-ben ezeket a tasakokat átalakították, hogy otthoni használatra is alkalmasak legyenek. Amellett, hogy egyre praktikusabb lett a tealevelek csomagolása, az újabb és újabb filterek kifejlesztésénél az is szempont volt, hogy minél könnyebben és teljesebben kioldódjon a tealevelek, gyümölcsök és fűszerek íze.
1960-as években jelent meg a háztartásokban a teafilter, ami legnagyobb változást jelentette a tea eladási módjában. A teafilter megjelenésével fellendült a vállalatok közti versengés a vevők kegyeiért. Ugyanis a filter külső csomagolása lehetőséget biztosított a reklámok, tematikus képsorozatok számára. A kampányok az 1970-es évekre érték el a csúcspontjukat, amikor minden gyerek mohón gyűjtötte a képecskéket, ezzel biztosítva, hogy szüleik továbbra is a megfelelő márkájú teat vásárolják.
A kezdetek óta a teafilter rengeteg változáson ment keresztül, de ezek közül az egyik legnagyobb a piramis alakú filter bevezetése volt 1996-ban. Mostanában egyre nagyobb teret hódítja a filteres teák új generációja. A régi filteres teák nagy hátránya, hogy a filter nem mindig a legjobb minőségű, illetve, hogy nem kerülhetett bele minőségi szálas tea, mert nem lett volna elég helye "kinyílni" a forró víz hatására. Ezen problémák kiküszöbölésére, és a növekvő elvárások kielégítésére megalkották a teafilter kedvezőbb alternatíváját a selyemtasakos (selyem filteres), vagy piramistasakos (piramis filteres) teákat. Az új, piramis alakú filterek segítik a tealevelek, a gyümölcsdarabok és a fűszerek aromájának jobb kioldódását. Az új forma azt is lehetővé teszi, hogy még nagyobb tealevelek és gyümölcsdarabok kerülhessenek bele a különlegesen finom ízek és a kiváló minőség érdekében.
Napjainkban szinte az összes teafajta megtalálható filteres kivitelben is, így egyszerűbbé téve a tea elkészítését.