Japán – „A Tea Útja”

A teakészítés Japánban művészet és filozófia. Lépéseit évtizedeken keresztül tanulják a teamesterek és talán sosem érzik azt, hogy tudásuk tökéletes lenne.

A Japán teafogyasztás a 8. századra vezethető vissza. Ekkor még nem alakult ki az a népszerűsége, ami most is jellemezi. A szélesebb körben való teafogyasztás a 12. századtól indult. Az évszázadok során folyamatosan alakultak, változtak a szokások. A teaszertartás fejlődését a zen buddhizmus befolyásolta. A 16. századra lett a japán társadalom minden rétegében népszerű a teafogyasztás. A csadó, a Tea Útjának mai változata a 16. században élt zen mestertől, Sen Rikyutól származik.

A teaszertartásnak kétféle változata ismert.
Az egyik a szencsa, amikor szálas teát fogyasztanak, a másik a csado, amikor matcha teát készítenek. Utóbbi a népszerűbb. Nem hivatalos és hivatalos formáját különböztetjük meg. A nem hivatalos, a csakai. Rövidebb ideig tart, kisebb létszámú, egyszerűbb alkalom. A vendégek kisebb mennyiségű ételt, édességet, gyengébb teát fogyasztanak. A hivatalos csadzsi szigorúbb összejövetelt jelent, amely akár 4 órán keresztül is eltarthat. Együtt jár egy tradicionális japán étkezéssel, édességekkel. Előbb erős teát fogyasztanak, majd a szertartás lezárása képen gyengébbet.

Nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a teakészítőre és a vendégekre egyaránt. Egy teaszertartásra illik mindenkinek a legszebb ruháját felvennie, így a teázás előkészülete már az öltözködésnél elkezdődik. A rituális ceremónia teaszobában zajlik, mely általában egy különálló épület a kertben. Akinek erre nincs lehetősége, az a házából választ le egy szobát, de mindenképpen egy különálló helyiségről van szó. A vendégek csendben a kertben várakoznak, amíg a teamester be nem invitálja őket. Eközben vízzel ki kell öblíteni a szájukat, ami a megtisztulás jele. A teaszobában rangjuknak megfelelő sorrendben, kijelölt helyen ülnek le a tatamira. Ezen sorrend alapján fogják megkapni a teamestertől a teát. Nem illik egyszerre meginni. A hagyomány szerint 3 kortyban kell elfogyasztani. A teázás végén halkan, szinte mormogva beszélgetnek. A téma általában a teázás, a teamester dicsérete.

A mester gong szóval jelzi az ünnepség végét, melyet követően a vendégek távoznak.
A japán teázás valóban egy ünnep. A tradíció szerint minden alkalom egyszeri és megismételhetetlen. Ezért kellően meg is kell becsülni minden teázást.
A ceremónia szinte minden egyes mozzanata koreográfia szerint zajlik a vendégek és a mester részéről is. Ez hatalmas koncentrációt, teljes átszellemülést igényel. Így a jelenlévők ki tudják zárni a mindennapokat, meditatív állapotba kerülnek. Lelkileg feltöltődve jönnek ki a teaszobából.

Számunkra a nyugati, rohanó világban nagyon távolinak, idegennek tűnhetnek ezek a szokások. Ugyanakkor azt hiszem, mindannyiunkra ráférne alkalmanként egy-egy japán teázás. Stresszoldásnak és a lelki béke megtalálásának egy igazán jó eszköze lehet. Biztos vagyok benne, hogy egy japán teaszertás után könnyebben folytathatnánk a szürke hétköznapokat.

Weboldalunkon az Alveus teamárka többféle matcha teáit ismerheted meg, próbáld ki te is ezt a híres japán teát.